Manuálterápia- Ízületi blokk kialakulása
A manuálterápia tudományos alapokra épülő diagnosztikus és terápiás módszer, mely a csontkovácsolás az osteopathia és a kiropraktika terápiás fogásait ötvözi.
A mozgásszervrendszer reverzibilis elváltozásait diagnosztizálja
és kézzel végzett műfogásokkal kezeli. Ezek a patológiás elváltozások,
dysfunkciók lehetnek a gerinc, végtagok ízületeiben illetve az izomzatban vagy
a lágyszöveti strukturákban. A dysfunkciók leggyakrabban kisízületi blokkok,
meszesedések, degeneratív elváltozások, kopások formájában jelennek meg.
Lewit- techniqe
Prof.
Dr. Karel Lewit (1916-2014) 1946-ban szerzett diplomát a prágai Károly Egyetem,
Általános Orvostudományi Karán. Ezt követően Prágában a Neurológiai Klinikán
kezdett el orvosként dolgozni, ahol komoly érdeklődést tanúsított a radiológia
és a gerincgyógyászat területén. 1951-től tanulmányozta a gerinc manipulációját
és dolgozott ki manuálterápiás technikákat. Később számos országban tanította
az általa kidolgozott mozgásszervi diagnosztikai módszereket és manuálterápiás
technikákat (Németország, Lengyelország, Ausztria, Bulgária, a volt
Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok, Ausztrália és Új- Zéland). Lewit
doktori disszertációja volt a cseh manuálterápiás tankönyv. Véleménye szerint a
manuálterápia, kézzel végzett terápiás műfogásokat jelent, ellenben egy komplex
diagnosztikai és gyógyító holisztikus szemléletre utal, így pontosabb a
manuális medicina elnevezés. Lewit legnagyobb mentorának és kollégájának
tekintette Vladimir Janda-t. Feltételezhető, hogy a kidolgozott technikáiban
ezért fókuszál, oly gyakran a Janda-féle keresztezett syndroma és
izom-dysbalance kezelésére.
Lewit
radiológiai szemlélete és biomechanikai látásmódja által tudományos alapokra
helyzete a kiropraktika és osteopathia során ismert műfogásokat. A
manuálterápiában alkalmazta a mozgásszegment fogalmát és az ízületi
véghelyzetérzést, így pontos képet kapott az ízület arthrokinematikai
helyzetéről. Megalkotta az ízületi blokk fogalmát, melynek jelentése egy
reverzibilis artrokinematikai subluxatio illetve a „meniscoidok csapdába
esése”. Szegmentálisan vizsgálta a gerincet, fontosnak tartotta, hogy
diagnosztikailag elkülönüljön a patológiás elváltozás a dysfunctiótól.
Véleménye szerint a patológia, már egy kórkép, amely betegségekre jellemző
elváltozás a mozgásszervrendszer képleteiben, a dysfunctió egy reverzibilis
állapot, amely a megváltozott ízületi vagy lágyrész funkcióból adódik.
Hangsúlyozza, hogy a dysfunctiót is észre kell venni és kezelni kell, ezzel
megelőzve a súlyosabb kórkép kialakulását. A Lewit koncepció, direkt (csontokon
keresztül ízület síkjában végzett manipulátiók) és indirekt (izmokon- MET, PIR-
és fasciákon keresztül végzett műfogások) technikákat alkalmaz. A módszerére a
leginkább jellemző, hogy a gerinc-, és medencedysfunkcióit, manipulativ fogások
helyett, post-izometrikus relaxatios (PIR) technikával kezeli. Tudományos kutatásaiban
a post-izometrikus relaxatio alkalmazásának területeit mutatja be, a fájdalomcsillapító
hatás eredményességét bizonyítja be. A szakmai pályafutása során több
izomtechnikával ismerkedik meg és részt vesz a DNS (Dynamic Neuromuscular
Stabilization) módszer kidolgozásában. Karel
Lewit manuálterápiás technikáját ma is oktatják a világ több országában és a
Prágai Egyetemen. Angol és német nyelven jelent meg tankönyv a koncepciójáról.
Ízületi
blokk
A funkcionális ízületi
blokk fogalma és definíciója a legtöbb manipulatív technikában megjelenik.
Karel Lewit elmélete szerint az ízületi blokknak közvetlen és közvetett okait különböztethetjük
meg. Közvetlen okként a túl nagy, vagy az ízület élettani
mozgásának irányától eltérő erőhatást (pl.: „megemeli” magát)
értjük. Közvetett
okok lehetnek a mozgásszervrendszer bármely veleszületett, vagy
szerzett biomechanikai zavara, illetve az idegi-reflexes eredet jelenléte, viszceroszomatikus
reflexek, szomatoszomatikus reflexek megjelenése (pl.: rövidebb
láb, ékcsigolya, scoliotikus gerinc). Az ízületi blokk létrejöttének patológiai
elváltozására több teorikus álláspont létezik. Hippokratész az ízületi subluxatiót
tartotta a legvalószínűbbnek. Későbbi kutatások eredményei igazolták, hogy RTG
felvételeken az ízület luxatiója nem látható, ezért a subluxatios elmélet
valósnak bizonyult. A subluxatiós elméletet tovább vizsgálta Cyriax, Maigne és
Stoddard is, véleményük szerint a kisízületi meniscoidok elmozdulása idézi elő
a funkcionális ízületi blokkot. Felmerült a porckorong
elcsúszás, osteopátiás lézió és a szinoviális hártya redőinek becsípődése is,
majd Karel Lewit módszertanában az ízületi blokk definiciója alapján
legvalószínűbb elmélet, miszerint az ízületi belhártya redője
behajlik az ízületi résbe – két felszín közé- az ott lévő kis porc (meniscoid)
artrokinematikai mozgása elakad. Ez a meniscoid csapdája áll leginkább közel a
blokk patomechanizmusához.
Irodalomjegyzék:
1. Lewit, K., (2007) Manipulative
Therapy, Elsevier
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése