Like-olj minket a Facebook-on
Gyógytorna, Manuálterápia, Sportrehabilitáció
Jelentekezz be szakértőinkhez:

Manuálterápia- Ízületi blokk kialakulása


A manuálterápia tudományos alapokra épülő diagnosztikus és terápiás módszer, mely a csontkovácsolás az osteopathia és a kiropraktika terápiás fogásait ötvözi.
A mozgásszervrendszer reverzibilis elváltozásait diagnosztizálja és kézzel végzett műfogásokkal kezeli. Ezek a patológiás elváltozások, dysfunkciók lehetnek a gerinc, végtagok ízületeiben illetve az izomzatban vagy a lágyszöveti strukturákban. A dysfunkciók leggyakrabban kisízületi blokkok, meszesedések, degeneratív elváltozások, kopások formájában jelennek meg.

Lewit- techniqe
Prof. Dr. Karel Lewit (1916-2014) 1946-ban szerzett diplomát a prágai Károly Egyetem, Általános Orvostudományi Karán. Ezt követően Prágában a Neurológiai Klinikán kezdett el orvosként dolgozni, ahol komoly érdeklődést tanúsított a radiológia és a gerincgyógyászat területén. 1951-től tanulmányozta a gerinc manipulációját és dolgozott ki manuálterápiás technikákat. Később számos országban tanította az általa kidolgozott mozgásszervi diagnosztikai módszereket és manuálterápiás technikákat (Németország, Lengyelország, Ausztria, Bulgária, a volt Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok, Ausztrália és Új- Zéland). Lewit doktori disszertációja volt a cseh manuálterápiás tankönyv. Véleménye szerint a manuálterápia, kézzel végzett terápiás műfogásokat jelent, ellenben egy komplex diagnosztikai és gyógyító holisztikus szemléletre utal, így pontosabb a manuális medicina elnevezés. Lewit legnagyobb mentorának és kollégájának tekintette Vladimir Janda-t. Feltételezhető, hogy a kidolgozott technikáiban ezért fókuszál, oly gyakran a Janda-féle keresztezett syndroma és izom-dysbalance kezelésére.
Lewit radiológiai szemlélete és biomechanikai látásmódja által tudományos alapokra helyzete a kiropraktika és osteopathia során ismert műfogásokat. A manuálterápiában alkalmazta a mozgásszegment fogalmát és az ízületi véghelyzetérzést, így pontos képet kapott az ízület arthrokinematikai helyzetéről. Megalkotta az ízületi blokk fogalmát, melynek jelentése egy reverzibilis artrokinematikai subluxatio illetve a „meniscoidok csapdába esése”. Szegmentálisan vizsgálta a gerincet, fontosnak tartotta, hogy diagnosztikailag elkülönüljön a patológiás elváltozás a dysfunctiótól. Véleménye szerint a patológia, már egy kórkép, amely betegségekre jellemző elváltozás a mozgásszervrendszer képleteiben, a dysfunctió egy reverzibilis állapot, amely a megváltozott ízületi vagy lágyrész funkcióból adódik. Hangsúlyozza, hogy a dysfunctiót is észre kell venni és kezelni kell, ezzel megelőzve a súlyosabb kórkép kialakulását. A Lewit koncepció, direkt (csontokon keresztül ízület síkjában végzett manipulátiók) és indirekt (izmokon- MET, PIR- és fasciákon keresztül végzett műfogások) technikákat alkalmaz. A módszerére a leginkább jellemző, hogy a gerinc-, és medencedysfunkcióit, manipulativ fogások helyett, post-izometrikus relaxatios (PIR) technikával kezeli. Tudományos kutatásaiban a post-izometrikus relaxatio alkalmazásának területeit mutatja be, a fájdalomcsillapító hatás eredményességét bizonyítja be. A szakmai pályafutása során több izomtechnikával ismerkedik meg és részt vesz a DNS (Dynamic Neuromuscular Stabilization) módszer kidolgozásában. Karel Lewit manuálterápiás technikáját ma is oktatják a világ több országában és a Prágai Egyetemen. Angol és német nyelven jelent meg tankönyv a koncepciójáról.
Ízületi blokk
A funkcionális ízületi blokk fogalma és definíciója a legtöbb manipulatív technikában megjelenik. Karel Lewit elmélete szerint az ízületi blokknak közvetlen és közvetett okait különböztethetjük meg. Közvetlen okként a túl nagy, vagy az ízület élettani mozgásának irányától eltérő erőhatást (pl.: „megemeli” magát) értjük. Közvetett okok lehetnek a mozgásszervrendszer bármely veleszületett, vagy szerzett biomechanikai zavara, illetve az idegi-reflexes eredet jelenléte, viszceroszomatikus reflexek, szomatoszomatikus reflexek megjelenése (pl.: rövidebb láb, ékcsigolya, scoliotikus gerinc). Az ízületi blokk létrejöttének patológiai elváltozására több teorikus álláspont létezik. Hippokratész az ízületi subluxatiót tartotta a legvalószínűbbnek. Későbbi kutatások eredményei igazolták, hogy RTG felvételeken az ízület luxatiója nem látható, ezért a subluxatios elmélet valósnak bizonyult. A subluxatiós elméletet tovább vizsgálta Cyriax, Maigne és Stoddard is, véleményük szerint a kisízületi meniscoidok elmozdulása idézi elő a funkcionális ízületi blokkot. Felmerült a porckorong elcsúszás, osteopátiás lézió és a szinoviális hártya redőinek becsípődése is, majd Karel Lewit módszertanában az ízületi blokk definiciója alapján legvalószínűbb elmélet, miszerint az ízületi belhártya redője behajlik az ízületi résbe – két felszín közé- az ott lévő kis porc (meniscoid) artrokinematikai mozgása elakad. Ez a meniscoid csapdája áll leginkább közel a blokk patomechanizmusához.

Irodalomjegyzék:

1.       Lewit, K., (2007) Manipulative Therapy, Elsevier


TEGYÜK MEG EGYÜTT AZ ELSŐ
LÉPÉST A GYÓGYULÁSOD FELÉ!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése