Szólj hozzá!
Lewit- féle manuálterápia
A manuálterápia tudományos alapokra épülő diagnosztikus és terápiás módszer, mely a
csontkovácsolás az osteopathia és a kiropraktika terápiás fogásait ötvözi.
A mozgásszervrendszer reverzibilis elváltozásait diagnosztizálja és kézzel végzett
műfogásokkal kezeli. Ezek a patológiás elváltozások, dysfunkciók lehetnek a gerinc, végtagok
ízületeiben illetve az izomzatban vagy a lágyszöveti strukturákban. A dysfunkciók
leggyakrabban kisízületi blokkok, meszesedések, degeneratív elváltozások, kopások
formájában jelennek meg.
Ízületi blokk:
A funkcionális ízületi blokk fogalma és definíciója a legtöbb manipulatív technikában
megjelenik. Karel Lewit elmélete szerint az ízületi blokknak közvetlen és közvetett okait különböztethetjük meg. Közvetlen okként a túl nagy, vagy az ízület élettani mozgásának irányától eltérő erőhatást (pl.: „megemeli” magát) értjük. Közvetett okok lehetnek a mozgásszervrendszer bármely veleszületett, vagy szerzett biomechanikai zavara, illetve az idegi-reflexes eredet jelenléte, viszceroszomatikus reflexek, szomatoszomatikus reflexek megjelenése (pl.: rövidebb láb, ékcsigolya, scoliotikus gerinc). Az ízületi blokk létrejöttének patológiai elváltozására több teorikus álláspont létezik. Hippokratész az ízületi subluxatiót tartotta a legvalószínűbbnek. Későbbi kutatások eredményei igazolták, hogy RTG felvételeken az ízület luxatiója nem látható, ezért a subluxatios elmélet valósnak bizonyult. A subluxatiós elméletet tovább vizsgálta Cyriax, Maigne és Stoddard is, véleményük szerint a kisízületi meniscoidok elmozdulása idézi elő a funkcionális ízületi blokkot. Felmerült a porckorong elcsúszás, osteopátiás lézió és a szinoviális hártya redőinek becsípődése is, majd Karel Lewit módszertanában az ízületi blokk definiciója alapján legvalószínűbb elmélet, miszerint az ízületi belhártya redője behajlik az ízületi résbe – két felszín közé- az ott lévő kis porc (meniscoid) artrokinematikai mozgása elakad. Ez a meniscoid csapdája áll leginkább közel a blokk patomechanizmusához.
Lewit- techniqe
Prof. Dr. Karel Lewit (1916-2014) 1946-ban szerzett diplomát a prágai Károly
Egyetem, Általános Orvostudományi Karán. Ezt követően Prágában a Neurológiai Klinikán
kezdett el orvosként dolgozni, ahol komoly érdeklődést tanúsított a radiológia és a
gerincgyógyászat területén. 1951-től tanulmányozta a gerinc manipulációját és dolgozott ki
manuálterápiás technikákat. Később számos országban tanította az általa kidolgozott
mozgásszervi diagnosztikai módszereket és manuálterápiás technikákat (Németország,
Lengyelország, Ausztria, Bulgária, a volt Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok,
Ausztrália és Új- Zéland). Lewit doktori disszertációja volt a cseh manuálterápiás tankönyv.
Véleménye szerint a manuálterápia, kézzel végzett terápiás műfogásokat jelent, ellenben egy
komplex diagnosztikai és gyógyító holisztikus szemléletre utal, így pontosabb a manuális
medicina elnevezés.
Lewit legnagyobb mentorának és kollégájának tekintette Vladimir Jandat. Feltételezhető, hogy a kidolgozott technikáiban ezért fókuszál, oly gyakran a Janda-féle
keresztezett syndroma és izom-dysbalance kezelésére.
Lewit radiológiai szemlélete és biomechanikai látásmódja által tudományos alapokra
helyzete a kiropraktika és osteopathia során ismert műfogásokat. A manuálterápiában
alkalmazta a mozgásszegment fogalmát és az ízületi véghelyzetérzést, így pontos képet kapott
az ízület arthrokinematikai helyzetéről. Megalkotta az ízületi blokk fogalmát, melynek
jelentése egy reverzibilis artrokinematikai subluxatio illetve a „meniscoidok csapdába esése”.
Szegmentálisan vizsgálta a gerincet, fontosnak tartotta, hogy diagnosztikailag elkülönüljön a
patológiás elváltozás a dysfunctiótól. Véleménye szerint a patológia, már egy kórkép, amely
betegségekre jellemző elváltozás a mozgásszervrendszer képleteiben, a dysfunctió egy
reverzibilis állapot, amely a megváltozott ízületi vagy lágyrész funkcióból adódik.
Hangsúlyozza, hogy a dysfunctiót is észre kell venni és kezelni kell, ezzel megelőzve a
3
súlyosabb kórkép kialakulását.
A Lewit koncepció, direkt (csontokon keresztül ízület síkjában
végzett manipulátiók) és indirekt (izmokon- MET, PIR- és fasciákon keresztül végzett
műfogások) technikákat alkalmaz. A módszerére a leginkább jellemző, hogy a gerinc-, és
medencedysfunkcióit, manipulativ fogások helyett, post-izometrikus relaxatios (PIR)
technikával kezeli. Tudományos kutatásaiban a post-izometrikus relaxatio alkalmazásának
területeit mutatja be, a fájdalomcsillapító hatás eredményességét bizonyítja be. A szakmai
pályafutása során több izomtechnikával ismerkedik meg és részt vesz a DNS (Dynamic
Neuromuscular Stabilization) módszer kidolgozásában.
Karel Lewit manuálterápiás technikáját ma is oktatják a világ több országában és a
Prágai Egyetemen. Angol és német nyelven jelent meg tankönyv a koncepciójáról.
A MozgásKlinika gyógytorna és manuálterápiás rendelőjében is naponta alkalmazott technika!
Mire jó a manuálterápia?
- nyakfájdalom
- hátfájdalom
- derékfájdalom
- porckorong betegségek esetén
- gerincferdülés esetén
- végtagzsibbadás esetén
- csípőfájdalom
- térdfájdalom, bokafájdalom
- váll, könyök, csuklófájdalom
- szédülés, fülzúgás (mozgásszervi eredetű)
- fejfájás
- műtétek után
- sportolók sérülései esetén
